Binjomin

Emlékezz

2017. április 09. - Binjomin

Emlékezz, hogy segítettél
Emlékezz, hogy örömet szereztél
Emlékezz, hogy mennyit vártál
Míg idáig eljutottál

Emlékezz, hogy hányszor mertél
Önzetlenül mennyit tettél
Emlékezz, hogy erős maradtál
Nehézségek közt helytálltál

Emlékezz
És erősődj az emlékeidben
Emlékezz
Te voltál, akivel történt minden

כל אחד ואחד חיב לומר
בשבילי נברא העולם
כל אחד ואחד חיב לומר כן
Kol echod veechod chájáv lojmár
Bisvili nivro hoojlom
Kol echod veechod chájáv lojmár kén
Minden egyes embernek azt kell mondania
Hogy értem teremtetett a világ
Minden egyes embernek így kell mondania


Legyen tiéd ez a perc
Legyen tiéd e pillanat
Erre mindig emlékezz
Egy élmény, mi örökre megmarad

שהחינו וקימנו והגיענו Sehechejónu vekimónu vehigiónu „[Áldott,] aki éltetett, és megtartott, és idáig juttatott”


Hogy végül ezt is megérted
Órákon át küzdöttél
És a fáradtságot nem érzed

(A héber idézetek forrásai: Szanhedrin 37a, Beráchot 37b)

MP3 letöltése

Descartes, a híres francia filózofus híres mondásában megkérdőjelezte a világ létezését: „Gondolkodom, tehát vagyok.” Csak a saját létezésünkben lehetünk biztosak, semmi másban nem. Lehetséges, hogy minden más, ami a világban van, csupán elménk vásznára vetített illúzió. Ez a gondolat a modern populáris kultúrában is megfogalmazódott, a Mátrix című filmben, melynek alapfeltételezése szerint az általunk ismert világot számítógépek sugározzák agyunk „képernyőjére”.

Nyugtalanító és absztrakt gondolat. Meglepő, hogy hagyományunkban megtalálhatjuk ugyanennek a gondolatnak egy nagyon is konstruktív és gyakorlatias változatát, mely szerint „minden egyes ember kötelessége, hogy azt mondja: értem teremtetett a világ” (Szanhedrin 37a). Nem kevésbé figyelemreméltó az az észrevétel, aminek kapcsán ez a kijelentés megfogalmazódik: ha az emberek érmenyomót készítenek egyetlen mintaérme alapján, akkor minden érme egyforma, ami abból kijön. „Viszont a Szent, Áldott Ő, egyetlen érmenyomót készített (Ádámot, az első embert), és nincsen két egyforma azok között, akik tőle kijöttek”. Ha a Teremtő számára fontos volt, hogy ennyiféle különböző embert hozzon létre, közöttük engem is, az azt jelenti, hogy számunkra is fontos kell, hogy legyen a saját egyéniségünk. Olyannyira, hogy ugyanezen a helyen hangzik el a Talmud egyik talán leghíresebb mondása: „aki csak egyetlen embert elpusztít, az olyan, mintha az egész világot pusztította volna el, viszont aki egyetlen embert megment, az olyan, mintha az egész világot mentette volna meg.”

Mi ebben a gondolatban a konstruktív? Az, hogy a Teremtő számára nagyon fontos az, hogy mit csinálok. Akár egyedül az én kedvemért is képes lett volna megteremteni az egész világot. Minden élethelyzet, amibe belekerülök, úgy is tekinthető, mintha csak az én kedvemért alakulna, hogy engem teszteljen, hogy én fejlődhessek általa. Ha én ennyire fontos vagyok Neki, akkor az az én hozzáállásomon is meg kell, hogy mutatkozzon, és nekem is fontos kellene hogy legyen, hogy én mit csinálok. Nemcsakhogy nem illúzió az, ami velem történik, hanem éppen ellenkezőleg: a lehető legfontosabb dolog. Mintha csak az egész világ sorsa rajtam múlna!

Az egyik legfontosabb zsidó érték a szerénység, és ez a kijelentés nem hangzik túl szerényen. Erre világít rá a híres haszid mester, Reb Zise mondása: az ember két zsebében mindig legyen két cetli. Az egyikre legyen ráírva: „Értem teremtetett a világ”, a másikra: „Por és hamu vagyok” (Mózes 1., 18:27). Ki kell egyensúlyozni a szerénységet a határozott öntudattal. A mai világban az utóbbi sokszor hiánycikk. Az emberek kicsi és jelentéktelen porszemnek érzik magukat a tömegben, ami blokkoló hatással van cselekedeteikre. Nem gondolják, hogy számít, hogy mit tesznek. Ezért választottam Reb Zisének ezt a „cetlijét” e dal refrénjéül.

Hogyan lehet fejleszteni, erősíteni ezt a fajta öntudatot? Minden embernek vannak élete során olyan élményei, amikor egy-egy pillanatra ráérzett, hogy működik a rendszer, él és alkot, és olyan emberi teljesítményt nyújt, amit eddig nem is tudott volna saját magáról elképzelni. A világhírű magyar származású pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály tette híressé ezt a jelenséget Flow című könyvében. Ezekre az élményekre való emlékezés által fokozatosan megtaníthatjuk magunkat saját értékességünkre, és így cselekedeteinket és végső soron egész életutunk alakulását fejlődő irányba fordíthatjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://binjomin.blog.hu/api/trackback/id/tr2512411457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.