Binjomin

Something is burning

2017. március 13. - Binjomin

Szöveg:

Something is burning inside me
Needing for a meaning and proceeding
Something is burning inside me
Every day and every week achieving

Something is burning inside me
Craving for a meaning and proceeding
Something is burning inside me
Searching for a feeling and a meaning

  Valami lángol bennem
  Szükség van egy értelemre és haladásra
  Valami lángol bennem
  Minden nap és minden héten elérni

  Valami lángol bennem
  Vágyakozni egy értelemre és haladásra
  Valami lángol bennem
  Keresni egy érzést és egy értelmet

Ha éreznéd a tüzet
Ami a lelked mélyén ég
Nem zavarna semmi sem
És senkitől nem félnél

És minden sikerüknek
Velük együtt örülnél
És hogy olyan leszel mint ők
Attól soha nem félnél

Amíg még nem volt más semmi sem
Akkor is szerettem az életet
Amíg még nem volt benne értelem
Csak amit magamnak kereshetek

De már az egész egyetlen nagy terv
Amiben mindnyájan benne vagyunk
Azóta új erőre kap a kedv
Magunkból mindent hozzáadhatunk

מי שישתדל לעסוק בה
אז תתלהב מכל אותה
שלהבת גדולה

  Mi sejistádél láászojk ba
  Óz tiszláhév mikol ojsza
  Sálhevesz gedajló 

  [Annak,] aki igyekszik foglalkozni vele
  Akkor [annak] fellángol minden betűje
  Nagy lángolással


(A héber idézet forrása: Rámchál: Derech Éc Cháim)

MP3 letöltése

A híres kabbalista, Rabbi Mose Cháim Luzzato (1707-1746), akinek könyvei a zsidó filozófia legfontosabb alapművei közé sorolhatók, a dalban idézett esszéjében különleges elméletet oszt meg velünk: az emberi lélek a hamuhoz hasonlít, ami csak akkor lángol, hogyha levegőt fújnak rá. Néha ugyanis képesek vagyunk arra, hogy nagyon lelkesek legyünk, míg máskor teljesen „leeresztünk”.

Ha láttál már ókori, szent szövegeket, azt gondolhatod, hogy elavultak, kopottak, egy régi világról szólnak. Vagyis a hamuhoz hasonlítanak. A fenti elmélet szerint ez pontosan ugyanúgy működik, mint az embereknél: a hamu újra lángra lobbantható, a lelkesedés újjáéleszthető. Annak, aki igyekszik foglalkozni vele, annak „meghálálja” a szent szöveg az igyekezetét.

Személyesen számomra azért fontos ez a gondolat, mert megfigyeltem, hogy a saját lelkesedésem is így „hullámzik”, egyszer fent, egyszer lent. Amíg ezt nem ismertem, azt hittem, hogy ez valami nem normális működés nálam. Pedig valójában akkor élünk igazán, amikor „lángolunk”. Ebben a dalban arról énekelek, hogy megtaláltam azt a forrást, amit kiapadhatatlannak találtam, ami már hosszú évek óta újra meg újra lángra lobbantja a lelkesedésemet.

Van azonban ennek a „tűznek” egy még mélyebb következménye. Egy olyan távlati lehetőség, egy olyan cél, amit még nem értem el, de tudok a létezéséről. „Ha éreznéd a tüzet, ami a lelked mélyén ég” – amikor az ember megérti a saját helyét és fontosságát a világban, akkor ezáltal a külvilággal való problémáinak egy jelentős része is automatikusan megszűnik. Mert kit is zavar az, hogy mások mit hogyan csinálnak, ha teljes mélységében tisztába kerülök saját magammal?

„És az élet lelkét lehellte az ember orrába, és lett az ember élő lélekké...” (Mózes 1., 2:7) A zsidó hit szerint minden emberben lévő lélek tiszta és tökéletes, egyenesen Istentől kaptuk. Legtöbbször ezt azért nem érezzük, mert a földi létezésünk részleteivel vagyunk elfoglalva (és ugyanezért nem viselkedünk mindig tökéletesen, mert nem csak ez a tökéletesen tiszta lélek jut szóhoz a cselekedeteinkben). De ha képesek vagyunk kialakítani egy érzékenységet erre a lélekre, akkor rájövünk a mindannyiunkban rejtőző, különleges értékre, és megszűnik minden önértékelési problémánk és ebből fakadó frusztrációnk.

A bejegyzés trackback címe:

https://binjomin.blog.hu/api/trackback/id/tr4512336297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.