Binjomin

Emlékezz

2017. április 09. - Binjomin

Emlékezz, hogy segítettél
Emlékezz, hogy örömet szereztél
Emlékezz, hogy mennyit vártál
Míg idáig eljutottál

Emlékezz, hogy hányszor mertél
Önzetlenül mennyit tettél
Emlékezz, hogy erős maradtál
Nehézségek közt helytálltál

Emlékezz
És erősődj az emlékeidben
Emlékezz
Te voltál, akivel történt minden

כל אחד ואחד חיב לומר
בשבילי נברא העולם
כל אחד ואחד חיב לומר כן
Kol echod veechod chájáv lojmár
Bisvili nivro hoojlom
Kol echod veechod chájáv lojmár kén
Minden egyes embernek azt kell mondania
Hogy értem teremtetett a világ
Minden egyes embernek így kell mondania


Legyen tiéd ez a perc
Legyen tiéd e pillanat
Erre mindig emlékezz
Egy élmény, mi örökre megmarad

שהחינו וקימנו והגיענו Sehechejónu vekimónu vehigiónu „[Áldott,] aki éltetett, és megtartott, és idáig juttatott”


Hogy végül ezt is megérted
Órákon át küzdöttél
És a fáradtságot nem érzed

(A héber idézetek forrásai: Szanhedrin 37a, Beráchot 37b)

MP3 letöltése

Descartes, a híres francia filózofus híres mondásában megkérdőjelezte a világ létezését: „Gondolkodom, tehát vagyok.” Csak a saját létezésünkben lehetünk biztosak, semmi másban nem. Lehetséges, hogy minden más, ami a világban van, csupán elménk vásznára vetített illúzió. Ez a gondolat a modern populáris kultúrában is megfogalmazódott, a Mátrix című filmben, melynek alapfeltételezése szerint az általunk ismert világot számítógépek sugározzák agyunk „képernyőjére”.

Nyugtalanító és absztrakt gondolat. Meglepő, hogy hagyományunkban megtalálhatjuk ugyanennek a gondolatnak egy nagyon is konstruktív és gyakorlatias változatát, mely szerint „minden egyes ember kötelessége, hogy azt mondja: értem teremtetett a világ” (Szanhedrin 37a). Nem kevésbé figyelemreméltó az az észrevétel, aminek kapcsán ez a kijelentés megfogalmazódik: ha az emberek érmenyomót készítenek egyetlen mintaérme alapján, akkor minden érme egyforma, ami abból kijön. „Viszont a Szent, Áldott Ő, egyetlen érmenyomót készített (Ádámot, az első embert), és nincsen két egyforma azok között, akik tőle kijöttek”. Ha a Teremtő számára fontos volt, hogy ennyiféle különböző embert hozzon létre, közöttük engem is, az azt jelenti, hogy számunkra is fontos kell, hogy legyen a saját egyéniségünk. Olyannyira, hogy ugyanezen a helyen hangzik el a Talmud egyik talán leghíresebb mondása: „aki csak egyetlen embert elpusztít, az olyan, mintha az egész világot pusztította volna el, viszont aki egyetlen embert megment, az olyan, mintha az egész világot mentette volna meg.”

Mi ebben a gondolatban a konstruktív? Az, hogy a Teremtő számára nagyon fontos az, hogy mit csinálok. Akár egyedül az én kedvemért is képes lett volna megteremteni az egész világot. Minden élethelyzet, amibe belekerülök, úgy is tekinthető, mintha csak az én kedvemért alakulna, hogy engem teszteljen, hogy én fejlődhessek általa. Ha én ennyire fontos vagyok Neki, akkor az az én hozzáállásomon is meg kell, hogy mutatkozzon, és nekem is fontos kellene hogy legyen, hogy én mit csinálok. Nemcsakhogy nem illúzió az, ami velem történik, hanem éppen ellenkezőleg: a lehető legfontosabb dolog. Mintha csak az egész világ sorsa rajtam múlna!

Az egyik legfontosabb zsidó érték a szerénység, és ez a kijelentés nem hangzik túl szerényen. Erre világít rá a híres haszid mester, Reb Zise mondása: az ember két zsebében mindig legyen két cetli. Az egyikre legyen ráírva: „Értem teremtetett a világ”, a másikra: „Por és hamu vagyok” (Mózes 1., 18:27). Ki kell egyensúlyozni a szerénységet a határozott öntudattal. A mai világban az utóbbi sokszor hiánycikk. Az emberek kicsi és jelentéktelen porszemnek érzik magukat a tömegben, ami blokkoló hatással van cselekedeteikre. Nem gondolják, hogy számít, hogy mit tesznek. Ezért választottam Reb Zisének ezt a „cetlijét” e dal refrénjéül.

Hogyan lehet fejleszteni, erősíteni ezt a fajta öntudatot? Minden embernek vannak élete során olyan élményei, amikor egy-egy pillanatra ráérzett, hogy működik a rendszer, él és alkot, és olyan emberi teljesítményt nyújt, amit eddig nem is tudott volna saját magáról elképzelni. A világhírű magyar származású pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály tette híressé ezt a jelenséget Flow című könyvében. Ezekre az élményekre való emlékezés által fokozatosan megtaníthatjuk magunkat saját értékességünkre, és így cselekedeteinket és végső soron egész életutunk alakulását fejlődő irányba fordíthatjuk.

Something is burning

Szöveg:

Something is burning inside me
Needing for a meaning and proceeding
Something is burning inside me
Every day and every week achieving

Something is burning inside me
Craving for a meaning and proceeding
Something is burning inside me
Searching for a feeling and a meaning

  Valami lángol bennem
  Szükség van egy értelemre és haladásra
  Valami lángol bennem
  Minden nap és minden héten elérni

  Valami lángol bennem
  Vágyakozni egy értelemre és haladásra
  Valami lángol bennem
  Keresni egy érzést és egy értelmet

Ha éreznéd a tüzet
Ami a lelked mélyén ég
Nem zavarna semmi sem
És senkitől nem félnél

És minden sikerüknek
Velük együtt örülnél
És hogy olyan leszel mint ők
Attól soha nem félnél

Amíg még nem volt más semmi sem
Akkor is szerettem az életet
Amíg még nem volt benne értelem
Csak amit magamnak kereshetek

De már az egész egyetlen nagy terv
Amiben mindnyájan benne vagyunk
Azóta új erőre kap a kedv
Magunkból mindent hozzáadhatunk

מי שישתדל לעסוק בה
אז תתלהב מכל אותה
שלהבת גדולה

  Mi sejistádél láászojk ba
  Óz tiszláhév mikol ojsza
  Sálhevesz gedajló 

  [Annak,] aki igyekszik foglalkozni vele
  Akkor [annak] fellángol minden betűje
  Nagy lángolással


(A héber idézet forrása: Rámchál: Derech Éc Cháim)

MP3 letöltése

A híres kabbalista, Rabbi Mose Cháim Luzzato (1707-1746), akinek könyvei a zsidó filozófia legfontosabb alapművei közé sorolhatók, a dalban idézett esszéjében különleges elméletet oszt meg velünk: az emberi lélek a hamuhoz hasonlít, ami csak akkor lángol, hogyha levegőt fújnak rá. Néha ugyanis képesek vagyunk arra, hogy nagyon lelkesek legyünk, míg máskor teljesen „leeresztünk”.

Ha láttál már ókori, szent szövegeket, azt gondolhatod, hogy elavultak, kopottak, egy régi világról szólnak. Vagyis a hamuhoz hasonlítanak. A fenti elmélet szerint ez pontosan ugyanúgy működik, mint az embereknél: a hamu újra lángra lobbantható, a lelkesedés újjáéleszthető. Annak, aki igyekszik foglalkozni vele, annak „meghálálja” a szent szöveg az igyekezetét.

Személyesen számomra azért fontos ez a gondolat, mert megfigyeltem, hogy a saját lelkesedésem is így „hullámzik”, egyszer fent, egyszer lent. Amíg ezt nem ismertem, azt hittem, hogy ez valami nem normális működés nálam. Pedig valójában akkor élünk igazán, amikor „lángolunk”. Ebben a dalban arról énekelek, hogy megtaláltam azt a forrást, amit kiapadhatatlannak találtam, ami már hosszú évek óta újra meg újra lángra lobbantja a lelkesedésemet.

Van azonban ennek a „tűznek” egy még mélyebb következménye. Egy olyan távlati lehetőség, egy olyan cél, amit még nem értem el, de tudok a létezéséről. „Ha éreznéd a tüzet, ami a lelked mélyén ég” – amikor az ember megérti a saját helyét és fontosságát a világban, akkor ezáltal a külvilággal való problémáinak egy jelentős része is automatikusan megszűnik. Mert kit is zavar az, hogy mások mit hogyan csinálnak, ha teljes mélységében tisztába kerülök saját magammal?

„És az élet lelkét lehellte az ember orrába, és lett az ember élő lélekké...” (Mózes 1., 2:7) A zsidó hit szerint minden emberben lévő lélek tiszta és tökéletes, egyenesen Istentől kaptuk. Legtöbbször ezt azért nem érezzük, mert a földi létezésünk részleteivel vagyunk elfoglalva (és ugyanezért nem viselkedünk mindig tökéletesen, mert nem csak ez a tökéletesen tiszta lélek jut szóhoz a cselekedeteinkben). De ha képesek vagyunk kialakítani egy érzékenységet erre a lélekre, akkor rájövünk a mindannyiunkban rejtőző, különleges értékre, és megszűnik minden önértékelési problémánk és ebből fakadó frusztrációnk.

Miért?

A dal különleges műfaj. A zenéje energetizál, a szövege emlékeztet. Annyi szép és jó dologra gondolunk, de idővel elsikkadnak. Inkább leírom a dalaimba, hogy emlékeztessem vele magamat. A zene összeköt, ezért úgy igyekszem írni, hogy mindenki megtalálja benne az üzenetet.

Az autentikus zsidóság a külvilágtól szinte hermetikusan el van zárva. Többféle „érthetetlen” nyelv vegyítéséből (főleg héber, jiddis, arámi, de magyar, angol és görög vendégszavakkal fűszerezett) keletkezett zsargont használunk a mindennapi beszélgetéseinkhez. Pedig sok üzenet gyakran életbevágóan fontos, vallásos zsidók, nem vallásos zsidók, és nem zsidók számára is. Időről-időre akadnak olyanok, akik vállalják, hogy érthető módon, megmutatnak belőle egy részletet, úgy, ahogy ők megértették. Úgy, ahogy abban az adott korban szokás. A régi középkori rabbik filozófiai tanításokat osztottak meg másokkal. Később minden falunak volt egy „rebbéje”, aki zsidókhoz és gyakran nem zsidókhoz is egyaránt az ő nyelvükön szólt, amikor értő fülekre talált.

Elsősorban magyar nyelven éneklek, de ha a szavak azt kívánják, angolra váltok. És igyekszem mellékelni a dalokhoz egy-egy héber nyelvű „magot”, amit általában egy szent szövegből választok ki, az üzenetnek megfelelően. Ezzel nem azt akarom elérni, hogy senki ne értse, éppen ellenkezőleg: itt, a blogomon minden idegen nyelvű szöveg jelentését röviden elmagyarázom. Nem titok: ha valaki e dalok által kedvet kap ahhoz, hogy közelebb kerüljön ehhez a szerintem varázslatos örökséghez, annak nagyon fogok örülni. De ha csak valaki hallgatja, ismétli ezeket a dalokat, és rátalál bennük egy gondolatra, ami szebbé tudja tenni a napjait, az is óriási siker.

Különleges szerepet tölt be a zene a világunkban. Ez az a médium, ami az emberek egy jelentős részének az ideje jelentős részét kitölti. Ez egy olyan pohár, amibe nem mindegy, hogy mit töltünk. Az egészséges életmód-mozgalomnak köszönhetően az emberek egyre tudatosabban táplálják a testüket. Remélem, hamarosan eljön az az idő, amikor a lelki táplálékunkat is ugyanilyen igényesen válogatjuk meg.

A továbbiakban ezen a felületen osztom meg dalaimat, amint elkészültek, és röviden írok is róluk néhány sort. A tarsolyomban van már 11 félkész dal. Első célként ezek befejezését tűztem ki, ezzel a nyilvános vállalással igyekszem kötelezni magamat az elkészítésükre.